A klímaváltozás, az inváziós szúnyogfajok megjelenése és a növekvő járványügyi kockázatok miatt már nem elegendő a korábbi gyakorlat. A jövő a fenntartható, környezetkímélő és tudományos alapokon nyugvó szúnyoggyérítésé, amelyben a lakosság együttműködése és a megelőzés is kulcsszerepet kap.
Diósd képviselő-testülete a helyi mérésekre, kutatási eredményekre és szakértői vizsgálatokra alapozva egy új szúnyoggyérítési szemléletet fogadott el. A cél nem a védekezés megszüntetése, hanem egy hatékonyabb, tudományosan megalapozottabb és környezetkímélőbb rendszer kialakítása.
Június 16-án lakossági fórumot tartottunk az új szúnyoggyérítési lehetőségekről. Annak érdekében, hogy azokhoz is eljussanak az ott elhangzott szakmai információk, akik személyesen nem tudtak részt venni, ebben a bejegyzésben röviden összefoglalom a fórum legfontosabb tanulságait. A részletesebb szakmai beszámoló a Diósdhéj következő számában és hamarosan a város honlapján is olvasható lesz.
Holló Zsuzsanna Törökbálint főkertésze elmondta, 6 évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy megszüntetik a kémiai szúnyoggyérítést és környezettudatosabb módszerekre térnek át. A városban a hangsúly a biológiai lárvagyérítésre, a tenyészőhelyek felderítésére és a folyamatos monitoringra került. Sokan kételkedtek, sok kérdés és félelem merült fel, de az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a környezettudatosabb út működik. Megtanulták, hogy a szúnyogok elleni védekezés kulcsa nem a mindenre kiterjedő permetezés, hanem a tenyészhelyek felkutatása, a megelőzés és a lakosság bevonása.
A kertekben álló vizek megszüntetésével, a célzott és csak szükség esetén alkalmazott biológiai kezeléssel sokat lehet tenni a szúnyogártalom csökkentéséért. A legnagyobb eredmény mégis az, hogy 6 év alatt láthatóan gazdagabb lett a körülöttük élő természet: több rovar, több madár és nagyobb biológiai sokféleség jelent meg. A történet egyik legfontosabb tanulsága, hogy a környezettudatos szúnyoggyérítés nem gyors megoldás, hanem hosszú távú, kitartó munkát igénylő folyamat. Eredményessége a szakmai monitoringon, a következetes megelőző intézkedéseken és mindenekelőtt a lakosság együttműködésén múlik.
A tapasztalatok szerint a szúnyogok jelentős része nem közterületeken, hanem magánkertekben, udvarokon, esővízgyűjtőkben, hordókban, vödrökben, eltömődött ereszcsatornákban vagy más kisebb vízgyülemekben fejlődik. Éppen ezért a lakosság szerepe kulcsfontosságú: a ház körül található tenyészőhelyek rendszeres ellenőrzésével és megszüntetésével sok esetben többet lehet tenni a szúnyogok számának csökkentéséért, mint egy egyszeri gyérítéssel. A törökbálinti tapasztalatok azt mutatják, hogy tartós eredményt akkor lehet elérni, ha a szakmai munka és a lakossági felelősségvállalás egymást erősítve működik.
Dr. Soltész Zoltán kutató ökológiai szakértő (HUN-REN) „Csípőszúnyoggyérítés hatása a nem célszervezetekre” előadásában ismertette a kutatás legfontosabb megállapításait, amelyek szerint a kémiai szúnyoggyérítés átlagosan körülbelül 45%-kal csökkentette a csípőszúnyogok egyedszámát, ugyanakkor a nem célzott ízeltlábú csoportok állományát is közel 40%-kal visszavetette. Érintett rovarcsoportok: Kétszárnyúak (a csípőszúnyogokon kívül), Poloskák, Lepkék, Bogarak, Beporzók (méhek, zengőlegyek, lepkék)
Diósdon a 2025-ös mérés során ennél kedvezőtlenebb arányokat tapasztaltak, azonban ennek hátterében számos tényező állhatott, például az adott időszak időjárási körülményei. Ugyanakkor a szakmai gyakorlatban a szúnyoggyérítést általában akkor tekintik igazán eredményesnek, ha legalább 70–80%-os egyedszám-csökkenést ér el. A hatékony szúnyogkezelés alapja a tenyészőhelyek felkutatása és a megfelelő időben végzett, célzott beavatkozás.
A kutatás során a szakemberek többféle mintavételi módszert alkalmaztak annak érdekében, hogy a szúnyoggyérítés hatását ne csak a csípőszúnyogokra, hanem a teljes ízeltlábú közösségre vizsgálni tudják. A mintavételek Budapest, Diósd, Érd, Siófok és Tiszafüred több pontján zajlottak, a kezelések előtt és után, azonos módszertannal. Diósdon a csapdákat magánkertekben helyezték ki, hiszen a kutatások szerint a szúnyogok jelentős része lakókörnyezeti tenyészőhelyekhez kötődik.
A vizsgálatok során három különböző csapdatípust alkalmaztak:
- BG-Sentinel csapda – kifejezetten a csípőszúnyogok gyűjtésére szolgáló eszköz, amely a szúnyogok által érzékelt szag- és légáramlási ingereket utánozza, így alkalmas a vérszívó nőstény szúnyogok állományának felmérésére.
- Malaise-csapda – sátorszerű rovarcsapda, amely a repülő rovarokat gyűjti össze. Segítségével nemcsak a szúnyogok, hanem más kétszárnyúak, lepkék, poloskák, bogarak és egyéb repülő ízeltlábúak mennyisége is vizsgálható.
- Sárga tálcsapda – a virágok színét utánzó, vízzel töltött csapda, amely elsősorban a beporzó rovarok, például a vadméhek, zengőlegyek és más viráglátogató fajok mintavételére alkalmas.
A többféle csapdázási módszer alkalmazása azért volt különösen fontos, mert így nemcsak a szúnyogok számának változását lehetett mérni, hanem azt is, hogy a kezelések milyen mRewrite & Republish értékben érintik a nem célzott rovarcsoportokat és a helyi élővilágot. A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy a szúnyoggyérítés hatékonyságának értékelése csak komplex monitoringgal lehetséges, amely egyszerre vizsgálja a célzott és a nem célzott élőlénycsoportokat is.
A rendszeres mintavétel lehetővé teszi, hogy a döntések valós adatokon alapuljanak, és a védekezés ne rutinból, hanem a tényleges szúnyoghelyzet ismeretében történjen. A vizsgálatok eredményei azt is megerősítették, hogy a hatékony szúnyogkezelés alapja a tenyészőhelyek felkutatása, a folyamatos monitoring és a megfelelő időben végzett, célzott beavatkozás. A kutatás egyik fontos üzenete, hogy a szúnyogprobléma kezelése nem kizárólag közterületi feladat: a lakókertekben található kisebb vízgyülemek, esővízgyűjtők és egyéb tenyészőhelyek felszámolása nélkül tartós eredmény nem érhető el.
Márta Krisztina ismertette a Madárbarát Települések Országos Szövetségének szemléletét, amely szerint a települések fejlesztése során kiemelt figyelmet kell fordítani a biodiverzitás megőrzésére és az élővilággal összhangban történő zöldfelület-kezelésre.
Molnár Imre csípőszúnyogirtó technikus a több évtizedes szakmai tapasztalatai alapján ismertette a szúnyoggyérítés jelenlegi gyakorlatát, annak lehetőségeit és korlátait. Beszélt a kémiai és a biológiai védekezés különbségeiről.
Dr. Mezőfi László ökológus álláspontja szerint a deltametrines szúnyoggyérítés kérdését érdemes árnyaltan kezelni. A deltametrin a piretroidok csoportjába tartozó kontakt rovarölő szer, amely az ízeltlábúak idegrendszerére hat, ezért nemcsak a csípőszúnyogokat, hanem más hasznos rovarokat is elpusztíthat. Éppen ez a legnagyobb ökológiai problémája, hogy nem szelektív.
A Diósdon tartott fórum célja az volt, hogy a lakosság hiteles információkat kapjon a szúnyoggyérítés lehetőségeiről, korlátairól és környezeti hatásairól, valamint megismerhesse azokat a módszereket, amelyek hosszú távon hatékonyabb és természetkímélőbb megoldást jelenthetnek.
Nincsenek minden településre egyformán alkalmazható csodamegoldások, de az biztos, hogy a „természet ellen” helyett, a „természettel együttműködve” kell keresnünk a válaszokat.
