Három éves a Diósdi Fúvószenekar

2018-10-08 11:46:44

„A másik kedvéért eljátszuk……”

Három éves a Diósdi Fúvószenekar

Amikor Diósdra költöztünk nem is értettem, miért nincs a városnak fúvószenekara. Egyik álmom volt, hogy megszervezem, de nem tudtam, hogyan fogjak hozzá, emlékezik a harmadik születésnapon a zenekar vezetője, Takács Erzsébet.

S aztán – ahogyan az lenni szokott, hogy amikor valami végérvényesen lezárul, akkor egy új lehetőség nyílik – édesapám temetésén odajött hozzám egyik legénybarátja, hogy épp mit csinálok, hogyan gondolok a jövőnkre. Beszéltem neki a zenekari tervemről és hogy nincs ismerősöm, nem tudom, hogyan fogjak hozzá.  Mondta, ő ismeri a polgármestert. A temetés után visszahívott, hogy keressem meg Bogó Lászlót, most. Mondtam szombat van, hétvégén nem zavarom. De mondta, nyugodtan. Felhívtam a Polgármestert, beszéltünk és onnan már minden elindult.

Családunk adta az első három tagot. Férjem, Harasztia Zoltán, tubaművész, lányom, Fanni aki fuvolázni tanult és én, aki klarinétszakon végeztem.

Aztán jött az első jelentkező és a többiek. Az alapító nyolc tagból ketten most nem játszanak a zenekarban, mert egyetemen tanulnak, de jöttek újak, tizenöten vagyunk.

Három év alatt egy zenekar és két közösség született. Mi, akik együtt muzsikálunk és velünk a diósdi hallgatóink. Mert úgy érzem, már a minket figyelmükkel kísérők is egy kis közösséggé alakultak.

Jönnek a koncertjeinkre és kérdezik, mikor és hol hallhatnak minket. Értékelik a zenét, a hangulatot. Legutóbb például az Idősek napján nemcsak koncert közben tapsoltak, énekeltek velünk, hanem amikor befejeztük a játékot és levonultunk a színpadról, újra felhangzott a vastaps és kísért minket, amíg el nem hagytuk a termet. Ez végtelenül jól esett.

Hiszen mi ezért játszunk, hogy a fúvószenével derűt, élményeket adjunk. És természetesen a magunk örömére is, hogy együtt lehessünk, hisz mára már a magánéletben is kapcsolatok szövődtek közöttünk. Tudjuk, kinek kell segíteni, ha a vizet szerelik a házában és a közönség első soraiban tapsolnak nekünk a családtagok, pedig a próbák, a gyakorlás a családtól veszi el az időt.

Bizony tartottunk a közönytől, a sikertelenségtől. hogy nem jönnek el, nem tetszik amit csinálunk, vagy épp zavarja az itt élőket, amikor május elsején teherautóval járjuk az utcákat és zenével ébresztjük a helybelieket.

De senki nem fanyalgott, sőt azt kérdezték, el tudunk –e menni mindenhová az ófalu szűk utcácskáin.

Boldogan ünnepeljük a harmadik születésnapot. Dolgozunk a repertoáron, ami egy közös feladat, még ha a zenekarban nincs is demokrácia, ahogy szokták mondani nekem, amikor a zenék között válogatunk, mert valakinek ki kell majd mondani a végső szót, hogy mi kerüljön a következő koncert programjába.

Sokféle szempontot kell figyelembe venni.  Fontos, hogy milyen alkalommal játszunk, milyen közönségnek. Természetesen más egy koszorúzás, adventi gyertyagyújtás, mint egy tavaszköszöntő. Tudjuk, hogy a helybeliek szeretik a polkát, rockot, tangót, keringőt. Arra is mindig figyelek, hogy a koncertünkön minden zenésznek legyen alkalma szólistaként is megmutatkozni.

Mára már műfajt teremtettünk, „csalamádé” koncertet adunk. Vegyes zenét játszunk, ami arra is jó alkalom, hogy megtanuljuk azt is odaadással eljátszani, ami esetleg nem az ízlésünk szerint való, de a másikért megtesszük. Zenésztársunkért, vagy mert tudjuk, hogy várja a közönség.

Alakuló hagyományainkat tovább szeretnénk építeni. Bízunk abban, hogy Diósdnak most már mindig lesz fúvószenekara, mert mint a nagy hírű együtteseknél itt is mindig jönnek majd fiatalok, hogy az öregektől megtanulják a mesterfogásokat és átvegyék a helyüket, ha eljön az idő. Ebben számítunk a diósdi művészeti általános iskolára.

Talán egyszer megérjük, hogy a Kápolnakerti esték programnyitó koncertjére, amit mindig mi adunk, ugyanolyan várakozóan készülődnek a diósdiak is, mint a Bécsi Filharmonikusok Újévi koncertjére a világ minden táján.

Bízunk abban is, hogy ahogyan eddig, úgy továbbra is összeköti a fúvószene szeretete a közönségünket, a pártolóinkat. Megnyugvás számunkra, hogy a politikai nézeteik különbözőségeire tekintet nélkül vesznek körül minket a diósdiak.

Most gyerekfilmek slágerzenéivel kacérkodunk, van még egy kis feladat az áthangszereléssel, de igyekszünk nagyon. Reméljük, hogy örömöt és derűt adhatunk majd a téli hidegben és sötétségben minden kedves koncertlátogatónknak!

Tagok:

  1. Nyilas László – Karmester, trombita
  2. Szalóki Roland – trombita
  3. Kovách Luca-tromita
  4. Orbán Tamás – trombita
  5. Csősz János – altszaxofon 
  6. Uhrner Rudolf – Klarinét, altszaxofon
  7. Révay Balázs – Klarinét
  8. Fortuna Irén – fuvola
  9. Medveczki Kata  fuvola
  10. Horváth Kitti  - ütő
  11. Paszternák Ernő – tenor,- baritonkürt
  12. Puglits János  - Tenorszaxofon
  13. Lukács Zoltán – B tuba
  14. Harasztia Zoltán – F tuba
  15. Harasztiáné Takács Erzsébet - klarinét

 

 

 

 

 

 

Vállalkozói klub tagjai, partnereink és támogatóink